teki 1
2001-ben diplomáztam formatervezőként. Akkoriban kezdtek el az anyukák jobban odafigyelni a kicsik mozgásfejlesztésére. Akkoriban kezdett divatba jönni az óvodai mozgásfejlesztés is. Az én gyerekkoromban mi még sokat voltunk odakint… a kertben. Nem volt gond, hogy nem mozgunk eleget. Aztán, amikor a számítógépek terjedésével egyre gyakrabban lehetett olyanokat hallani, hogy “A gyerek már megint a számítógép előtt ül, és nem hajlandó megmozdulni!”, elkezdtünk gondolkodni. Mármint nem mi, hanem nagy általánosságban a mozgással, gyerekekkel foglalkozó szakemberek. Divatba jöttek a képesség-, és mozgásfejlesztő játszóházak, az ovikban is nagy hangsúlyt fektettek erre területre… ez ugyan az óvodai nevelés része volt korábban is, de most már hallani is lehetett róla. Aztán amikor én ráharaptam a témára, és elkezdtem egy kicsit kutakodni, kiderült, hogy azért az eszközkínálat nem túl gazdag. Sok különféle tárgyat kell bezsúfolni az általában kis területet birtokló óvodákba, és nem is tudják az eszközöket egyéb játékra használni, csak arra, amire valók… legtöbbször 1-2 féle gyakorlatsorhoz… és ráadásul ezek a játékok elsősorban az óvodák számára érhetők el. Szóval nekiálltam gondolkozni, hogyan is lehetne a helyzeten javítani. Kéne egy olyan játékrendszer, ami a már meglévő mozgásfejlesztő eszközök jó tulajdonságait egyesíti, de másra is lehet használni, nem “csak” mozgásfejlesztésre. Nincsenek tárolandó elemek, hiszen akár az egész nap programjába beiktatható…
… hát agyaltam, és agyaltam, és agyaltam, míg megszületett a teki. Az első változat kicsit nehézkes volt gyártástechnológiai szempontból.. és hát a tárolhatóság kérdése épp hogy nem megoldódott, hanem inkább bonyolódott
… viszont a gyerekeknek nagyon tetszett (meg szerencsére a diploma bizottságnak is).






















































